Ki az a Lutter Imi? A száguldó riporter, aki Adyval elbeszélgetne, de reggel Patakit idéz

... nos, ő az, aki annyira felkorbácsolta Marika néni - a legnagyobb Mokka fanatikus - kíváncsiságát.
_{2004.11.16 16:53, Forrás: Cziczó Attila, ma.hu}

Ki ez a gyerek, van már párja, hol volt ezidáig, tényleg jóképű-e? És ha kedvenc szomszéd nénim valamit meg akar tudni, akkor nincs kegyelem: barackbefőtt, vagy Lutter-akta! Naná, hogy telefon a Mokkába, majd Imrének, találkozunk a Liszt Ferenc téren, jaj de finom az a mézédes dunsztolt gyümölcs! (Ja, a válaszok röviden: egy (inter)aktív szövegláda, nincs, verselt plusz tévékettőzött, tényleg.)

Egy forró kapuccsínó és három elnyomott csikk társaságában várok rá. Késik. Nagy a pesti forgalom, nehéz a parkolás, nála ez szakmai kihívás. Kérdezem is tőle egyből, szereti ezt? Naná (közben rendel egy mentateát), szeret beszélni az emberekről, az embereknek (kis jégkockákkal, ha forró lenne), ráadásul szabadkezet kapott, ez az új TV2 reggeli műsor egyébként is baromi jó (hogy kell ezt a filtert kinyitni?), és tényleg az utcán van, legalább megismeri a várost, pedig már hat éve itt él (ez nem olyan menta, mint a nagymamáé), régi motoros a tévékettőnél: Aktív, Magellán, olykor Napló, Katalin bírónő ... (éééés! levegőt vesz.)

Imi, szeretsz beszélni? Vigyorog, kortyol egyet, kíváncsian várom, mikor veszi le kabátját (nem veszi), a beszéd a lételeme, imád dumálni, sokszor nem is lehet lelőni, annyi gondolata van, hiába, ő már ilyen, ezen nem tud változtatni, aki nem ismeri, az érdekesnek találja. Úgy lett száguldó, hogy a főszerkesztő előtt parkolt, gondolom utánozhatatlan stílusával, hoppá, ez kell: kapcsoljuk Lutter Imit, a reggeli csúcsforgalomból! (Ahogy Klaudia ejti az Imit, úgy senki más.) Így vált kultikus figurává, Marika néni és a többi 27% (és csak nő, csak nő a nézettség!) legnagyobb örömére.

Meglepem netes kutatási eredményemmel, de még jobban felcsillan a szeme: persze, a vers az élete. Igaz, hogy jogászként végzett, mert hát a szülők ezt kérték, legyenek boldogok, de a vér nem válik vízzé, legfeljebb rímekbe szabályozza magát, kivéve a kortárs verssorok, de örülni kellene, hogy vannak, és hány klasszikus él még (pedig a nagy költők halottak, mondja a nép), Kányádi, Bella, Faludy, de jó őket ismerni, és tudni (megkérdezni egy félnapos beszélgetés alkalmával), hogy mire gondol(t) a költő, amikor azt írta.

Egyébként a család büszke ám Imrére, örülnek, hogy művész/tévés/íróféle lett, csak kevés az ideje rájuk, az a baj! De ő ilyen, ha nincs munkája, csinál magának, jövőre József Attila Centenárium - A Vers Éve (ő a programigazgatója), a Magyar Versmondók Egyesülete szervezi (ott alelnök), Kaleidoszkóp Vers Fesztivált szervez (fesztiváligazgató), ír róla a Versmondóban (felelős szerkesztő), Baján Szín- és Versművészeti Szemináriumot vezet, és a tévében is fogjuk még látni, de most első a reggeli száguldás. Holnap bemondja a kutyaszart, mert ezt nem lehet másképp mondani, ez egy probléma, bárhova is megy, tutira talál.

Ő a Lutterimi. Az emberek nem hiszik, hogy a költészet élő is lehet, de az, a vers a könyvben halott (Kosztolányi), a vers az, amit mondani kell (Kányádi), a vers nem önmagában jó ... és Imi filmje pereg tovább. Ha valaki megtalálta a tartalom kifejező eszközeit, az ő. Persze, mikor rajongóiról kérdezem (Tudsz róla, hogy van?), elhallgat: komoly tekintet, miért, van? Szóval tudja. De jó! (Jövő héttől www.lutterimre.hu!)

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Csaó, Újpest! Bocs(i) Fradi A legnagyobb kisebbség - Most már aztán elég! Ebben az országban mindenki nyavalyoghat? Zúzapörkölt nokedlivel és ponyvaregénnyel - kimondottan hímnemű pulp fiction rajongóknak Jobb ma egy Bachelor, mint holnap egy Big Brother