Tömeghisztéria és reálpolitika Mohamed körül

Európa eddigi gyávaságának terhét nyögi, és a politikusok zöme most is a meghunyászkodásban látja a megoldást. Pedig hosszú távon ez csak olaj a tűzre - mondja a biztonságpolitikai kutató.

_{2006.02.09 14:50, Forrás: Birinyi Blanka, ma.hu}

Tömeghisztéria és reálpolitika Mohamed körül

Európa eddigi gyávaságának terhét nyögi, és a politikusok zöme most is a meghunyászkodásban látja a megoldást. Pedig hosszú távon ez csak olaj a tűzre. A Mohamed-karikatúrák miatt kialakult helyzetről, és a muzulmán világban tapasztalható Európa-ellenességéről kérdezte a ma.hu Vincze Hajnalka biztonságpolitikai kutatót.

Mennyire jött váratlanul az, ami most a Mohamed-karikatúrák körül történik?

Vincze Hajnalka: Ez az a tipikus eset, amikor már rég nem a vajon, hanem csak a mikor volt a kérdés. Ráadásul ez még csak a nyitány. Nem árt ugyanis tisztában lenni azzal, hogy a mostani felfordulás egy sokkal mélyebb erőpróba egyik szelete csupán.

A feszültség, ami Európa és a szomszédos arab-muzulmán térség között felszínre tört, demográfiailag, számokban is jól érzékeltethető. Az évszázad közepén mi a kontinensen 50 millióval kevesebben leszünk, mint ma, a környező muzulmán kifli lakossága viszont ez idő alatt 700 millió fővel gyarapszik. Az Arab Liga által számontartott fiatal munkanélküliek száma pedig a mai 15 millióról már tíz év múlva eléri az 50 milliót.

Ami az erőszakos megnyilvánulásokat illeti, azok leginkább azt mutatják, hogy ha az alapfeszültség megvan, a gyűlöletkeltésre, vandálkodásra ürügyet mindig lehet találni. Akár a kezdettől elfogadhatatlan iraki háború, akár a nagyon is bölcs francia fejkendőtörvény, akár ezek a mostani, nem is túl jól sikerült dán karikatúrák szolgáljanak alibiként.

Mit ért azon, hogy alibi?

Vincze Hajnalka: Nagyjából három törésvonal mentén kell gondolkoznunk. Az egyik a fejlett Észak és a fejlődő Dél között húzódik, ez esetünkben jobbára megfelel az Európa kontra környező arab-muzulmán térség szembeállításnak. A másik nagy törésvonal az arab-muzulmán társadalmakat feszíti egyre inkább, mindenekelőtt a nyugati világgal szövetséges, fényűzően élő helyi gazdasági-politikai elit és a leszakadt tömegek között. A harmadik, egyre mélyülő árok a mi európai társadalmainkon belül található. Erre láttunk egy példát a tavaly őszi franciaországi zavargásokkal. Az eddig folytatott struccpolitika és tehetetlenkedés lassan életveszélyessé kezd válni.

Mindhárom feszültséggóc mentén vannak nagyon is valós, gazdasági-szociális problémák, amikre hivatkozva lehet szélsőséges programokat építeni. A mozgósító vallási retorika mögött ezek a politikai erők saját "rejtett napirendjüket" remélik előmozdítani. Hangsúlyozom: a vallás pusztán a tömegek mobilizálására remekül alkalmas fügefalevél, a tétek politikaiak.

A karikatúrák viszont a muzulmán vallást sértették, ezért a hívők joggal várhatnak bocsánatkérést...

Vincze Hajnalka: Az európai értékrend szerint a vallás mindenki magánügye. Felettébb keserves történelmi leckék során keresztül sikerült végre eljutnunk ide. Ha a muzulmánok sértve érzik magukat a rajzok miatt, indítsanak pert. A probléma azonban nem ez. A gond ott van, hogy a muzulmán fundamentalisták a vallásra hivatkozva kivételes bánásmódot követelnek maguknak. A keresztény, zsidó, hindu valláson viccelődhetünk, az övéken nem. Franciaországban a muzulmán fejkendőkkel együtt a zsidó kippát és a feltűnő kereszteket is tiltják az állami iskolákban, mégis csak a fejkendő kavart vihart.

Márpedig ez jól mutatja azt a tendenciát, ami, ha így folytatódik, európai társadalmaink feldarabolódásához, értékeink eltűnéséhez, állami szuverenitásaink szétszabdalásához vezet. Ahelyett, hogy állampolgári alapon asszimilálnánk a bevándorlókat, mi a multikulturális szlogeneket hajtogatva hagyjuk, hogy elszigetelt, öntörvényű közösségekbe záródjanak. Ez pedig idővel aláássa a társadalom összetartását és államaink alkotmányos rendjét egyaránt. Alapértékeinkről, mint például a vélemény-nyilvánítás szabadsága, nem is beszélve.

Az EU nem igazán mondható egységesnek az ügyben, miért nem hallani közös állásfoglalást?

Vincze Hajnalka: Mert mint általában, úgy első reflexből most is mindenki a saját pecsenyéjét próbálta sütögetni, azt is ügyetlenül. Európa szégyene, ahogy az Unió bel- és igazságügyi biztosa, valamint a tagállamok zömének politikusai az elmúlt héten egymás után hunyászkodtak meg.

Természetesen lehet a karikatúrákat ízléstelennek vagy politikailag szerencsétlen dolognak tartani. Természetesen lehet és kell is a helyzet további eszkalálódásának elkerülésén dolgozni. De nem úgy, hogy alapértékeinket relativizáljuk, és maradék hitelességünktől is megfosztjuk magunkat. Kívül-belül egyaránt.

Európa évente egy milliárd eurót költ a környező arab-muzulmán térség megsegítésére. Az európai képviseleteket most kövekkel dobáló, a zászlóinkat égető palesztinok önálló államiságának erősítésére évi ötszáz milliót. Politikai akarat és cselekvés híján, amivel gazdasági súlyunkat tényleges befolyásra konvertálhatnánk, most lényegében azt finanszírozzuk, hogy gúny és erőszak céltábláivá legyünk. Nem is beszélve az európai közvéleményről. A Bizottság évente újabb és újabb kommunikációs stratégiával rukkol elő, így reméli megnyerni Európának az állampolgárokat. Milyen Európának?

Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

Vincze Hajnalka: Politikát kellene csinálni, végre valahára. Említettem, hogy a tömegek hergelése részben valós és komoly gazdasági-szociális problémákra alapoz. Ezeket feltétlenül kezelni kell, de csakis egységes stratégiai keretbe illesztve. Aminek az európai népességfogyást fékező családpolitika éppúgy része, mint a bevándorlás szigorú szabályozása és emészthető szinten tartása. Megfelelő szociális, oktatási és egyéb asszimilációs politikákkal társítva. Mindenekelőtt pedig saját identitásunk megőrzése és hiteles képviselése a fő feladat, különben nem lesz mibe integrálni a kívülről jövőket, és nem lesz minek a nevében párbeszédet folytatni a külső partnerekkel. Eltűnünk a történelem süllyesztőjében.