Nem jön borúra derű a Közel-Keleten

Megoldás helyett egyelőre csak halmozódnak a problémák a Közel-Keleten - mondta a ma.hu-nak Vincze Hajnalka biztonságpolitikai kutató.
_{2006.08.21 16:45, Forrás: Kádár Ildikó, ma.hu}

Nehezen akar összeállni a dél-libanoni ENSZ-erő, lehet-e ennek negatív következménye a tűzszünetre?

Vincze Hajnalka: Az UNIFIL-t megerősítő nemzetközi csapatok összeverbuválása valóban nyögvenyelősen indul, az országok egymásra várnak, mielőtt megtennék saját felajánlásaikat. Nem véletlenül. Egyrészt az ENSZ-műveletekkel mint olyannal vannak eredendően komoly problémák, másrészt az egész közel-keleti helyzet finoman szólva labilis. A kéksisakosok egyik pillanatról a másikra a céltábla, illetve a túsz szerepében találhatják magukat.

Újabb konfliktusokra kell számítanunk?

Vincze Hajnalka: Újabbakra? Ugyanazokkal a régi, lezáratlan problémákkal nézünk szembe továbbra is. A palesztin-izraeli kérdés rendezése nélkül esélye sincs tartós békének a Közel-Keleten. És még azzal együtt sem volna egyszerű feladat. Az Egyesült Államok akciója következtében kialakult iraki állapotokat aligha kell ecsetelni. Irán a maga részéről jogosan aggódik saját biztonsága miatt, viszont a többieket szintén komolyan nyugtalanító módon próbálná garantálni, ami igencsak bonyolult zsákutca.

És akkor még nem beszéltünk a háttérben húzódó alapellentétekről. Vagyis általában véve a térségbeli amerikai katonai jelenlétről, illetve az amerikai érdekek kiszolgálójaként számontartott helyi kormányokról. Ez óhatatlanul a velük szembeszegülő radikálisok malmára hajtja a vizet. Ugyanakkor az Egyesült Államokat duplán csapdában tartják saját hegemonisztikus törekvései és demokráciahozó szónoklata.

Ha meg szeretné őrizni billegő világuralmi pozícióit, akkor kénytelen rajta tartani kezét az olajcsapokon, ez ugyanis a potenciális vetélytársak fegyelmezésének jól bevált módja. Persze célszerű ezt a rokonszenves, sokak által kétségkívül őszintén hirdetett demokráciahozó jelszavak mögé rejteni, amivel viszont több baj van.

Egyrészt ellentmond neki a Washingtonnal szövetséges, nem igazán demokratikus helyi rezsimek nyílt amerikai támogatása. Szintén erősen hitelteleníti a mondandót, hogy időnként az amerikaiak is puskacső mögül hirdetik. Ráadásul ha pedig sor kerül demokratikus választásokra, azokon sorra megbuknak a külső érdekek kiszolgálójaként megbélyegezhető erők.

Visszatérve a most lezárult libanoni konfliktushoz, változtatott-e ez bármit, és ha igen mit, a helyzeten?

Vincze Hajnalka: Katonai téren tovább relativizálódott a technológia mindenhatóságát hirdető amerikai dogma. Irakban az amerikaiak maguk demonstrálják ennek korlátait, sajnálatos módon az elmúlt hónapban viszont az is kiderült, hogy a világ egyik legkiválóbb hadseregének számító Cahal saját képességeit ásta alá azzal, hogy lényegében a Pentagon kihelyezett tagozatává vált.

Magas rangú izraeli tisztek egyébként már korábban figyelmeztettek a veszélyre, most pedig sorozatban hallhatók a belső kritikák. De a kérdés mint mindig, ezúttal is az, hogy ki milyen leckéket von, vagy nem von le a dologból. Meg persze az is, hogy egyáltalán a leckelevonásban kinek meddig terjed az önálló mozgástere.

Mindenesetre a közeljövő szempontjából két szögesen ellentétes logikát indíthatnak be a történtek. Elméletileg lehet, hogy a saját korlátok felismerése józanabb, átfogóbb, politikai megoldások felé tereli az Egyesült Államokat. Az is lehet azonban, hogy az egyre gyengülő hitelesség fenntartásának szüksége újabb és újabb demonstrációkba hajszolja őt és követőit.