Beszédes gyógymód - hálapénz és magánpraxis

Mielőtt mélyen elmerülnénk az orvosok iránti sajnálatban, álljon itt az alábbi példa annak illusztrálására, hogy ha szükséges, kompenzálni tudják az anyagi bizonytalanságot.
_{2003.11.28 06:58, Forrás: Nagy Viktória, ma.hu}

Természetesen ebben az esetben sem lehet általánosítani, de szinte minden alkalommal az derül ki, hogy a beteg az egészségügy legnagyobb vesztese. Folynak a tárgyalások, az elégedetlenség tovább gyűrűzik és egyelőre nem látni, mi lesz a vége. A műtősök, nővérek illetménye valóban katasztrofális, azonban ők nem tehetik meg, hogy magánpraxist folytassanak. Hozzáállásuk szkeptikus és ez nagyon sok kórház mindennapjain meglátszik.

A páciens hiába kér, már együttérzést is alig kap, nem beszélve a fájdalomcsillapításról vagy a higiéniás viszonyokról. Ami a baráti hangot illeti, felejtsük el; az ápolók egykedvűsége, fáradt mosolya, fásult közönye csak tovább mélyíti a betegek és a kórházak közötti szakadékot.

A borítékcsúsztatás gyakorlata nagyon elterjedt szokás lett, ma már az is elfogadja, aki egykoron elvekre hivatkozva nem tette. Az elvek eltűntek, a köpenyzseb pedig egyre mélyebb lett. A beteg viszont boldogan hálálkodik, mert rajta csupán az orvos segíthet, nem fordulhat máshoz. Sokan úgy érzik, hogy még így is alulhonorálták a doktor urat, doktornőt, aki szerényen fogadja a köszönő szavakat. Elfelejtik, hogy az átlagember képtelen mindenkit az őt megillető összeggel díjazni és a bérkiegészítés - lássuk be - nem a páciens feladata.

Biztos forrást nyújthat még a magánrendelés. Az otthonos váróterem, a nyugodt asszisztens, a szívélyes érdeklődés és a plusz tanácsok oldják a hangulatot, nemkülönben a buksza száját. Ha viszont olthatatlan vágyat érzünk a gyógyszerszagú, műanyag székes várótermek iránt, akkor a körzeti rendelőben a helyünk. Aki kevesebbet keres, annak mindenképpen. Itt részt vehetünk több órás türelmetlen várakozásban, ahol a nyavalyákkal küszködő szomszédot is el kell viselni. Ha bejutottunk, lehetőleg ne tegyünk fel bugyuta kérdéseket, és kórtörténetünket is igyekezzünk tömören előadni. Empátiára ne nagyon számítsunk, a humánus bánásmódról pedig végképp tegyünk le.

Érthető, hogy az egészségügyben dolgozók elérték tűréshatáruk felső értékét, a beteg helyzetével való visszaélés azonban a legkevésbé sem etikus.

Szinte hihetetlen, micsoda különbség van orvos és orvos között, még ha egyazon emberről is van szó! Emberünk differenciált személyisége leginkább magán és állami praxisában érhető tetten.

Mostanában ezt szó szerint saját bőrömön tapasztaltam. Az utóbbi időben a megszokottnál nagyobb intenzitású bőrszárazságot éreztem. A csodaszerek kipróbálása után - merthogy én megérdemlem - gondoltam, próbát teszek a körzeti rendelő romos épületében is. Némi rutintalan szorongás, tétova ide-oda sétálás után bejutottam emberünkhöz.

Problémám alapos ismertetése után az orvos nyugtalanítóan rám nézett és flegmán így felelt: magának valószínűleg keresztallergiája van. Gyógymódra áhító tekintetem láttán megszánt és azt mondta, írjak naplót, hogy mit, mikor, hol és kivel fogyasztottam.

Döbbentem távoztam, vajon tényleg néhány feljegyzés lesz problémám orvoslója? Már-már Bridget Jones-féle naplóba kezdtem volna, mikor két hónap elteltével ismerősöm ajánlott egy magánbőrgyógyászt. Nem szokásom orvoshoz járni, de gondoltam, mit veszíthetek. Hiszen az igazság is többoldalú, lehet, hogy ott másféle diagnózist kapok.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor a takaros várószobából beléptem a tiszta rendelőbe, ahol régi kedves ismerős mosolygott rám: az állami szektorból megismert doktor. Rendkívül udvarias volt, bájos tekintettel, arcán a felismerés jele nélkül érdeklődött bajom felől.

Távozásomkor gazdagabb lettem néhány tapasztalattal és egy köteg beutalóval, amelyekkel széleskörű vizsgálatok alanya leszek. Viszont szegényebb néhány Mátyással.

Legújabb programom az SZTK-ba járás, ahol némi vércsapolás és garattenyészet után közelebb érzem magam a célhoz (persze lehet, hogy távolabb vagyok).

Hát, nem érdekes, hogy ugyanazok a tünetek egy kis papírzsizsegés hallatán más-más "gyógymóddal" is orvosolhatóak!